Mesedetektívek:
A furcsa magánnyomozó
1. A kirándulás
-Reni! Gyere vissza! Nem mehetsz olyan messzire! - kiabált Reni anyukája, Éva néni.
-Jó, jó! - kiabált vissza Reni.
Reni bement az erdőbe. A madarak csicseregtek, a nap sugarai beáramlottak a fák között. Reni nem félt. Jó volt egy kis nyugalomban lenni. Egyszer csak azon kapta magát, hogy már nem tudja merre van a kiút.
-Reniiiii! Merre vagy? - hallotta Éva néni hangját.
-Itt vagyok anya!
-Jajj, jó, hogy megtaláltalak. Mondtam, hogy ne gyere erre!
-De olyan jó itt! A madarak csicseregnek, a fák között besüt a nap!
-Igen! Egyszer majd erre is eljövünk kirándulni.
Reni és az anyukája elindultak hazafelé.
***
-Nem! Semmink sem veszett el! Nem, és nem is fog! Jó majd hívjuk! Viszont hallásra! - tette le a telefont Éva néni.
-Ki volt az? - kérdezte Reni.
-Valami magánnyomozó.
-Hogy hívják? - kíváncsiskodott Reni.
-Kiss Béla. Ezt mondta a telefonba.
-Ó! Ő az iskolába is eljött, de nem értettem semmit abból amit mondott! - mondta Reni.
***
Reni, Miki és Dani a könyvtárban találkoztak.
-Mi van ha ez a nyomozó a mesevilágból jött! - mondta Miki.
-Ne légy már őrült! - kiáltott Reni. Azt az utat csakis mi ismerjük!
-Lehet, hogy a múltkor meglátott minket! - mondta Miki.
-Ne veszekedjetek! - állt közéjük Dani. Menjünk és derítsük ki! Mert ha jól tudom, mi mesedetektívek vagyunk!
Miki megcsinálta a szokásost, és már repültek is Mesevilágba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése